Advent negyedik vasárnapján a Máltai Szeretetszolgálat Pácini Tanodája műsorával kezdődött az ünnepség, majd a pácini református lelkész, dr. Czinke Sándor köszöntötte az ünneplő közönséget. „ ... mert ímé, hirdetek néktek nagy örömet, …...” „Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” Dakos Zoltánné és Bodnár Zoltánné gyönyörű verset adott elő, majd az énekkar református énekekkel, a felvidéki Borsiból érkezett Muskátli éneklő csoport pedig keresztyén karácsonyi dalokkal emelte az ünnep fényét. Végül a hajdúböszörményi Apócák zenekar karácsonyi zenével örvendeztette meg a közönséget. A műsor után hagyományosan teával, forralt borral és pogácsával kínáltuk a rendezvény résztvevőit.
Advent negyedik vasárnapján az evangélium segít minket, hogy közelebb kerüljünk a Karácsony titkához, a megváltás titkához, Isten titkához. Máté Izajás próféta jövendölését idézi, amelyből megismerjük, hogy szűztől születik a megváltó, akit Emmanuelnek fognak hívni. Emmanuel azt jelenti: velünk az Isten.
Erről tanít Pál apostol is, aki Jézus Krisztusban az isteni ígéret beteljesülését látja, Megnevezve Jézus nemzetségét, Dávid-házát. Ugyanakkor igazi isteni voltát is hangsúlyozza, mely feltámadásakor félreérthetetlenül nyer bizonyságot. Jézus születése óta, tőle elválaszthatatlan jel a pólyába fektetett kisded, az anya karján ülő gyermek, a fényes csillag az égen, de ugyanúgy a kereszt, az ég elsötétülése, a földrengés, s az ég megnyílása is. Mert Ő tette, az Üdvözítő, átjárhatóvá az eget és a földet. Íme, itt hát a jel, hogy felismerjük. József ezt tette, Máriához hasonlóan hitt a lelki sugallatnak, s a gyermek fogantatásában az írások beteljesülését vélte felfedezni. Milyen boldog emberek lehettek ők ketten, hogy ez éppen velük történik. S mi, vajon boldogok tudunk-e lenni akkor, amikor megszületik egy ember, akit Jézusnak neveznek, s aki egyben az Isten Fia s a mi testvérünk? A Karácsony legyen a válaszadásnak ünnepe.
A negyedik vasárnapon, néhány nappal az ünnep előtt, tisztázzuk szívünk szándékát! Mit várunk a karácsonytól? Mit várunk az ünneptől? Nyugalmat, pihenést, szabadidőt a decemberi rohanás és az egész évi munka után? Kellemes érzéseket, amelyeket talán boldogságnak érzünk? Vagy talán a gyermekkori élmények feléledését várjuk? Esetleg megelégszünk néhány ajándékkal, amit családtagjainktól kapunk? Mit várunk a Karácsonytól? Kit akarunk látni? Kivel szeretnénk találkozni?
A Karácsony az Isten-látás ünnepe. Ilyenkor minden szem, minden hívő ember szeme a jászolra szegeződik. Még az utolsó adventi napokban is oly sok minden vonja el figyelmünket a lényegről, a Gyermekről, az igazi Világosságról. Ne engedjünk a csábításnak! Lépjünk be hittel a betlehemi barlangba és lássunk! Hallgassunk az isteni küldöttekre, ismerjük fel az isteni jeleket, szívleljük meg Isten üzenetét.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |