Százharmadik születésnapján köszöntöttük a Pácinban élő Bodnár Istvánnét, Rozi nénit, aki nem csupán településünk, hanem a Bodrogköz legidősebb lakója is. Tizenötödik éve özvegy, egyik gyermekét öt éve veszítette el, e fiának az özvegyével lakik együtt, aki mindenről gondoskodik. Az 1912. november 15-én született Rozi néninek három testvére volt, egy fiú és két lány, de közülük már csak ő él. – Én voltam a legkisebb, a „vakaró”! – mondja. – Vakarónak hívtuk a kenyérsütésből megmaradt tésztát és azt tettük a kemencébe.Rozi néni megjegyezte, semmi különös nincs abban, hogy ilyen szép kort ért meg, hiszen az édesanyja 105 éves volt, amikor elveszítette, és életének csak az utolsó évét töltötte ágyban betegként. Az életéből jórészt csak a munkára emlékszik, gyereklányként már a bárónak dolgozott ő is, mint oly sokan az akkori Pácinban. Huszonkét évesen ment férjhez, de a háború beleszólt az életükbe, férjét elvitték katonának, és miután nem jött semmi hír felőle, azt hitték, soha többé nem látják. Csak hosszú hadifogság után, 1948-ban keveredett haza.
Rozi néni napjai rádióhallgatással, tévénézéssel telnek, érdekli, mi történik a világban és mindezekről véleménye is van. – Csak háború ne legyen, nem nyugszik ez a betyár nép! – ad helyzetjelentést a világpolitikáról az ünnepelt, aki csak azt sajnálja, hogy már nem képes annyi mindent elvégezni a kertben.
Rozi nénit Gégény Zsuzsanna polgármester és dr. Németh Lajos alpolgármester köszöntötte ajándéktortával, virágcsokorral és egy jó meleg pléddel.
Pácin valamennyi lakója nevében kívánunk Rozi néninek boldog születésnapot és nagyon jó egészséget!
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |