Száznegyedik születésnapján köszöntötték a Pácinban élő Bodnár Istvánnét, Rozi nénit, aki nem csupán a település, hanem a Bodrogköz legidősebb lakója is. Tizenhatodik éve özvegy, egyik gyermekét hat éve veszítette el, e fiának az özvegyével lakik együtt, aki mindenről gondoskodik.
Az 1912. november 15-én született Rozi néninek három testvére volt, egy fiú és két lány, de közülük már csak ő él. – Én voltam a legkisebb, a „vakaró”! – mondja. – Vakarónak hívtuk a kenyérsütésből megmaradt tésztát és azt tettük a kemencébe.
Rozi néni, akit egy gyermeke, menye, két unokája, három dédunokája, ükunokája is ünnepelt, megjegyezte, semmi különös nincs abban, hogy ilyen szép kort ért meg, hiszen az édesanyja 106 éves volt, amikor elveszítette.
Rozi néni napjai rádióhallgatással telnek, érdekli, mi történik a világban. Az ünnepelt csak azt sajnálja, hogy már nem tud dolgozni a kertben. – Édesanyám is úgy kapált a kertben, hogy egyik kezében a bot volt, a másikban a kapa – mondta Rozi néni. - Nekem már nem bírja a lábam, pedig most is mennék ki a kertbe, lenni mit csinálni!Nem jó a hosszú élet, mondom én, ennyi idősen. Mindig megkérdezik, mi a hosszú élet titka. Azt szoktam válaszolni, hogy a mértékletesség és az imádkozás.
Rozi nénit Gégény Zsuzsanna polgármester és dr. Németh Lajos alpolgármester köszöntötte tortával, virággal, meleg ágyneművel.
 |
 |
 |
 |