Farkas Berci: Köszönöm a páciniak szeretetét! Így búcsúzott Farkas Bertalan az első magyar és az első pácini űrhajós azon a közönségtalálkozón, melyet a Simon V. László tollából született Farkas Bertalan – Az űrhajós című életrajzi kötet megjelenése alkalmából tartottunk a Faluházban, melynek nézőterén ezen a délutánon nem maradt üres szék. Az érdeklődőkön kívül eljöttek a rokonai, az egykori játszótársak, szomszédok, ismerősök, még a közeli szlovák településekről is érkeztek kíváncsiskodók.

A közönségtalálkozón a páciniak nevében Gégény Zsuzsanna polgármester köszöntötte Farkas Bercit, megemlítve, hogy az itt élők hálásak neki, amiért nem tartotta meg ígéretét és nem vár huszonöt évet az újabb pácini látogatásra. A tavalyi, XVIII. Bodrogközi Napokon, midőn az időkapszulát lezárta és huszonöt éves nyugalomba helyezte, azt ígérte, hogy bár 2040-ben már kilencven éves lesz, mindenképpen eljön az időkapszula felbontására.

A nyilvános interjú megható pillanatokkal kezdődött, mivel Farkas Berci a könnyeivel küszködve emlékezett meg a pácini temetőben nyugvó szüleiről, akikre még oly sokan emlékeznek itt, és meghatottan idézte pácini gyermekéveit. Majd beszélt arról, hogyan lett űrhajós, és milyen hevesen dobogott a szíve, amikor kétszázötven ezer kilométer magasságból először látta meg a mámorító látványt nyújtó, a világűrben olyannyira törékenynek tetsző gyönyörű bolygót, a Földet. Mesélt az űrállomáson végzett kutatásokról, arról, hogyan aludtak, milyen volt az űrmenü. Utóbbi illusztrálására még néhány űrkonzervet is megmutatott a közönségnek. Elárulta, hogy a világűrbe felvitt magával egy kis zacskónyi szülőföldet, és ott volt vele a kislányától, Aidától útravalóul kapott baba is. Felidézte, hogy egy paraszthajszálon múlott az is, hogy Magyari Béla helyett végül is ő repülhetett Valerij Kubaszovval a Szojuz 36 fedélzetén 1980 májusában, amikor nyolc napot tölthetett a világűrben.

Sztori sztorit követett, ezek az életrajzi kötetben is olvashatók, de a közönség is kérdezhetett, végül Gégény Zsuzsanna polgármester asszony felajánlotta a vendégnek, hogy Pácin lehetőséget és helyiséget kínál számára, hogy fényképeiből, emléktárgyaiból állandó Farkas Bertalan-kiállítás nyíljon a községben. Farkas Berci megköszönte a felajánlást és ígérte, hogy mindenképpen visszatérnek a kiállítás-tervezetre. Majd dedikálta az életrajzi könyvet, amelynek akkora sikere volt, hogy még az ideérkezése előtt az utolsó példányig elfogyott. A vendéget és közönségtalálkozó résztvevőit a szervezők állófogadáson látták vendégül, ahol a moszkvai Lomonoszov Egyetemen díszdoktorrá fogadott és újabban Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter űrhajózási, környezetvédelmi tanácsadójaként is tevékenykedő Farkas Berci ismét megköszönte a szeretetben dús fogadtatást. Egy gyönyörű és az űrhajózás mibenlétét, az űrhajósok jelentőségét frappánsan érzékeltető történettel búcsúzott a páciniaktól. A közelmúltban Stockholmban járt, ahol fogadta XVI. Gusztáv, svéd király is. Tőle hallotta ezt a gondolatot: Az űrhajósok a nemzetüket képviselve indulnak el a világűrbe, de visszatérésükkor már az egész emberiség fogadja őket.

Köszönjük Farkas Bercinek az emlékezetes találkozót, a kitűnő könyvet, és bízunk benne, hogy megnyitja majd a róla szóló állandó kiállítást. Jóval 2040 előtt…

  Ez a mondat is szerepel a Farkas Bertalan – Az úrhajós című könyvben, amely a pácini kötődésű Farkas Berciről született az egykori élsportoló, majd televíziós, Simon V. László tollából. A kötetet az év végén mutatták be, s meglepő módon harmincöt évvel Farkas Bertalan űrutazása után.
  A könyv részletesen felidézi, hogyan lett Farkas Bertalanból Csillagváros lakója, miként készítették fel az űrutazásra, milyenek voltak a Föld körüli keringés napjai és persze, mi minden történt az első magyar úrhajós visszaérkezése után, hogyan ünnepelték itthon és külföldön.
Számunkra persze elsősorban a könyv életrajzi elemei lehetnek érdekesek, hiszen Farkas Berci, bár a szabolcsi Gyulaházán született, gyerekkorát Pácinban töltötte. Ezért is hívtuk meg tavaly nyáron a XVIII. Bodrogközi Napokra, hogy tartson előadást és segítsen elhelyezni az időkapszulát, amit huszonöt év múlva nyitnak majd ki és amivel kapcsolatban Farkas Berci megjegyezte, akkor még csak kilencven éves lesz, és szeretne itt lenni azon az eseményen is.
  A könyvből azt is megtudhatjuk, hogy édesapja, Farkas Lajos őrvezető a háborúból való hazaérkezése után elvette feleségül Pácin legszebb virágát. Keményen dolgoztak, boldogan éltek, suszterműhelyt nyitottak, 1949. augusztus 2-án pedig megszületett Berci fiuk.
Simon V. László Farkas Berciről szóló könyve a községi könyvtárban is olvasható, illetve kölcsönözhető lesz.
  A gyermekkorról szóló fejezetből sok mindent megtudunk, hogyan és mivel töltötte az idejét, mi mindennel foglalkozott legszívesebben, hogyan képzelte magát álmaiban futballista sztárnak. Szerették a faluban, jól tanult, segítőkész volt, szeretett könyvtárba járni, vasárnap délelőtt pedig a plébános megengedte neki, hogy a katolikus templomban harangozzon. A gyermekkor rövid felidézése után a könyvben máris elkezdődik az űrmese.
  A kötet egyik érdekessége, hogy százhúsz színes és fekete-fehér fényképen is végigkövethetjük Farkas Berci életét. Több kép szerepel benne a szüleiről, a gyermek koráról, s látható benne az 1979. október 14-én készült esküvői képe is.